Rólunk...

A Feltétel Nélkül mindig is sokkal többről szólt mint egy zenekar. Kb. 2005 körül ezelőtt megértettem egy Igét az Apostolok Cselekedetei 16-ból és (én ritkán mondok ilyet) Isten szólt hozzám. Elementáris erővel hatott rám....

Apostolok Cselekedete 16;25-26

25; Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.

26; Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.

Ami mindig is foglalkoztatott, szinte kezdetektől fogva az hogy a szellemi és technikai felkészültség és egyensúly hogyan jön létre, melyik a fontosabb? Nyilvánvaló a válasz: mindkettő nagyon fontos. Ugyanakkor ebben az Igében a szellemi oldalra tevődik a hangsúly, bár amit én megértettem az egészen más.
Az evangélium hirdetését és a dicsőitést nem kell feltétlenül különválasztani.
Ennek ellenére nyilván van különbség gyülekezeti és gyülekezeten kívüli, evangelizációs dicsőítés között. Odáig nem jutottam hogy a tartalmat formába öntsem, azaz elnevezzem a dolgokat, de azt tudom hogy itt az Ige azt mondja hogy Pál és Silás énekkel dicsőítették Istent, aminek az eredménye az lett hogy a börtön ajtók megnyíltak a bilincsek lehullottak és a foglyok megszabadultak. Az Ige azt is írja hogy a foglyok hallgatták őket. Egyrészt nagyon nem volt más választásuk, de látni kell azt is hogy ez nem egy házi csoport volt ahol a keresztény testvérek hallgatták őket, hanem bűnözők. Tolvajok, rablók, talán gyilkosok, stb...
Tehát láthatjuk, hogy evangelizáció vagy dicsőítés nem válik külön, hanem együtt működik. Legalább is ezen Ige alapján. A Feltétel Nélkül mint zenei szolgálat pedig erre az Igére épül és működésének ez az egyik fő pillére
Ugyanakkor, Isten a dicséreteink között lakozik. Amikor Istent dicsőítjük, imádjuk akkor az elsődleges cél, hogy neki tiszteletet adjunk.
A dicsőítés fő célja nem az hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy tiszteljük, imádjuk őt, magasztaljuk hatalmas tetteiért és mindazért amit Ő véghez vitt az életünkben. Isten az Ő népe dicséretei között lakik.
Bár az Újszövetség nem beszél a dicsőítésről mint szolgálatról, vagy szolgálati ajándékról, így a zenés dicsőítés egy olyan szabadon választott gyakorlat, amely lehet kedves Isten előtt, ha az kizárólag Őróla szól.
A másik célja pedig az Ő jelenlétébe való bemenetel. A fenti Ap:Csel 16 alapján nincs is különbség hívő és hitetlen közönség szempontjából az Isten jelenlétének megtapasztalásában. Hiszem és szerintem nem tévedek nagyot ha azt mondom: nekünk az a dolgunk, hogy a “közönséget” Isten jelenlétébe vigyük és ott Isten megcselekszi amit akar. Megrendül a föld, kinyílnak a börtönajtók, lehullanak a bilincsek és a foglyok megszabadulnak. Ilyen módon pedig hogy ez a tartalom milyen formában nyilvánul, meg azaz minek nevezzük, számomra tökéletesen mindegy. Koncert, dicsőítés, Istentisztelet, evangelizáció? Ezek “csak” formaságok amiben a tartalmat próbáljuk becsomagolni.... Persze tudom hogy van jelentősége ennek is, de azt akarom csak mondani hogy az Isten munkájának a szempontjából nem lényegesek. Pál és Silás valószínűleg nem tartottak “véres” próbákat, hogy jól szóljon a börtönben és minden hang a helyén legyen. Valószínűleg ha ma ilyen helyzetbe kerülnénk, (miután megvertek, börtönbe, kalodába a tagbaszakadt bűnözők közé tesznek) azt mondanánk: "Á ez nem az Úrtól van.... "
Szerintem a mai kereszténység itt, Európában nagyon kényelmes. De ez egy másik téma....


Ahogy kezdtem az elején; a Feltétel Nélkül többről szól mint egy zenekar. A zenekar egy fontos alkotóeleme, része annak amit Feltétel Nélkülnek neveztünk el, de nem a fő cél. Egy olyan csapat, akik együtt tudnak mozdulni, felekezettől függetlenül, annak a célnak az érdekében amit az Ór Jézus parancsolt: "Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népet!"